A homo digitalis kora

A homo digitalis, vagyis a modern kor embere a tér és idő szabadságát kapta meg az új évezredben. Ott áll egy forradalmian globális változás küszöbén, ami olyan változásokat generál, mely kétségkívüli hatással lesz az emberi kommunikáció jövőjére.

II. ELEKTRONIKUS ÉLETTERÜNK

ssi0019494_veer.jpg

1. Az „új médiumok”

A homo digitalis már más szemszögből szemléli a világot, és irányítja az életét. A változatosság nemcsak őt, a modern kor emberét jellemzi, hanem az általa használt innovatív eszközöket is. Az innováció okozta technológiai- és kommunikációs forradalom új médiumok megjelenését (is) eredményezte. A szakirodalom összefoglaló néven „új médiaként” emlegeti a digitális-konvergens médiumokat, vagyis azokat a tömegkommunikációs eszközöket- ilyen mindenekelőtt az internet és a harmadik generációs mobiltelefon-, amelyek digitális jeltovábbítással működnek, és amelyek egyesítik magukban a „régi”médiumok számos sajátosságát. Nehéz pontosan meghatározni, hogy miben különböznek az „új médiumok” a „régiektől”, mégis vannak olyan médiumjellemzők, amelyek egyértelművé teszik a különbséget.  Ilyen különbség az interaktivitás, amely aktív közreműködésre és kölcsönhatásra utal a forrás és a felhasználó között (a korábban passzív felhasználó már aktívan válogathat a rendelkezésére álló tartalmak között), valamint különbség még a felhasználó által megélt társas jelenlét, vagyis „a médium alkalmazásával, másokkal kialakítható személyes kapcsolat érzése.” [1]

 Az új, digitális média egyik legfőbb sajátossága még a tartalombőség, vagyis az, hogy a digitális jeltovábbításnak köszönhetően az új médián keresztül megszerezhető információk mennyisége meghaladja a régieken keresztül megszerezhetőkét. Egy másik jellemző sajátossága a platformfüggetlenség, vagyis hogy a tartalom elválik az infrastruktúrától: a neten hozzáférhető web, vagy a mobiltelefonon hozzáférhető wap egyaránt alkalmas újságolvasásra, e-mailezésre, rádióhallgatásra, tévénézésre.  

D.McQuail  A tömegkommunikáció elmélete című könyvében az új médiumokat négy fő kategóriára osztja tartalom-, felhasználás- és kontextus típus különbözőségek szerint.

1.      Személyközi kommunikációs médiumok az egyik kategória és ide tartoznak a telefonok (egyre inkább a mobilok) és az elektronikus levelek. A tartalom általában rövid életű és magánjellegű, valamint az így kialakított kapcsolat fontosabb, mint az információ.

2.      Interaktív játék médiumok, amihez főként számítógépes és videojátékok valamint a virtuális valóság eszközök tartoznak.

3.      Az információkeresési médiumok igen tág kategória, amelybe az internet is tartozik, sőt egyre inkább a mobiltelefon is (információszerző jellegéből adódóan). Az új információs csatornák és más elérhető források között nehéz különbséget tenni, itt is az interaktivitás - és ezáltal a rugalmasság és a felhasználói önállóság- a legfőbb megkülönböztető változó.

4.      A negyedik kategória a kollektív részvételi médiumok, amely nevében hordozza az általa meghatározott fogalomkört: internet-információk, gondolatok, vélemények, tapasztalatok megosztása, cseréje, aktív (számítógéppel közvetített) kapcsolatok kialakítása. Ide tartozik az internet valamint a video- és telefonkonferencia. (McQuail, 2003)

A felsorolásból kiderül, hogy milyen összetettek és sokfélék azok a jellemzők, amelyekkel az „új médiumok” bírnak. 

Az új információs- és kommunikációtechnológia legalapvetőbb jellemzője valószínűleg a digitalizáció: „az a folyamat, melynek során szöveg (szimbolikus jelentés minden kódolt és rögzített formában) egy bináris kódra redukálható és ugyanazon gyártási, elosztási és tárolási folyamatokon mehet keresztül.”[2] A változásoktól függetlenül fennmaradtak a korábban innovatívnak számító eszközök, tömegmédiumok, sőt egyesek megőrizve identitásukat fel is virágoztak. Az „új elektronikus médiumok”egyelőre inkább a létező skála bővítésének tekinthetők, mintsem utódjának.

Bill Gates, a Microsoft elnöke és vezető szoftvertervezője, a 2006-os nemzetközi CES (Consumer Electronics Show – Szórakoztatóelektronikai Vásár) rendezvényen mondta a következőket: „Eljött az idő, hogy megvalósítsuk a különböző eszközök, szoftverek és szolgáltatások integrált használatát, és ezzel magasabb szintű felhasználói élményt biztosítsunk az emberek számára.” Legyen ez a vezényszó.

1.2. A digitális médiarendszer

A magyar médiapolitikának szinte egy időben kellett szembenéznie a duális médiarendszer megteremtésével és a digitális technológia következményeivel. Az eltelt idő még nem volt elég ahhoz, hogy a felhasználók, a szolgáltatók és a médiapolitikai döntéshozók alkalmazkodjanak a megváltozott feltételekhez. A korábban elkülönült kommunikációs hálózatok és a felhasználói eszközök átjárhatóvá válnak, összemosódnak az egyéni és a nyilvános kommunikációt biztosító szolgáltatások, összeolvadnak a különböző információs és kommunikációs piacok. E folyamatok egyetlen hagyományos médiaszektort sem hagynak érintetlenül: megváltoztatják a nyomtatott sajtót, a rádiózást és a televíziózást, a zeneipart, a filmgyártást. A digitalizáció és a konvergencia végső soron egy új médiarendszer kialakulásának alapja, amelyben feloldódnak a kommunikáció korábbi médiumai. Megszűnik a technológia- szolgáltatás-vállalkozás egysége, az erőforrások szűkösségét azok bősége, a tömegkommunikáció egyoldalúságát a digitális média interaktivitása váltja fel. A döntéshozók között abban már egyetértés van, hogy a szabályozásnak igazodnia kell ahhoz a körülményhez, hogy a digitalizáció következtében a tartalom elválik az infrastruktúrától. A digitális médiarendszert viszont az adattárolási, adatfeldolgozási és adatátviteli teljesítmény folyamatos növekedése és az erőforrások bősége jellemzi. A jelenlegi médiapolitika másik kiindulópontja az egyoldalúság, amely eddig a tömegkommunikációt a személyközi kommunikációtól elhatároló egyértelmű jellemző volt. A rádió és a televízió esetében az egyoldalúság kiegészült az egyidejűséggel is. A digitális média szolgáltatásaira viszont a közvetlen és azonnali visszacsatolás lehetősége jellemző. Az új médiarendszer interaktív: egyre nagyobb választási és beavatkozási lehetőséget ad a felhasználónak. A digitális médiarendszer további meghatározó jellemzője a globalitás, amely a technológiai globalitást, a tartalmak globális hozzáférhetőségét, valamint a piac globalitását jelenti. A globális hozzáférés egyrészt ugyanazon tartalom fogyasztását a világ bármely pontján lehetővé téve kulturálisan azonossá tesz, másrészt viszont nem képes áthidalni a kulturális szakadékokat. Az utóbbi tényező korlátokat állít minden beavatkozás elé: az egyes kommunikációs tartalmak megítélése, a véleményszabadság határainak kijelölése gyakran még Európán belül sem egységes, hát még globálisan. Az érintett értékek kultúrafüggősége megoldhatatlan nehézséget jelent az illegális és ártalmas tartalmak elleni küzdelemben.

A globális technológia és tartalom globális médiavállalkozásokat feltételez, amelyek egyre több nemzeti piacot és egyre több piaci szektort hódítanak meg. A globalitás szemléletváltást követel a döntéshozótól és azt, hogy tisztában legyen a saját mozgásterével, ezzel szemben a digitalizáció éppen azzal okozza a döntéshozó számára a legsúlyosabb nehézséget, hogy nem tűri a világos és egyértelmű határokat. A digitális média számos olyan eszközt és szolgáltatást feltételez, amelyek magukban rejtik a diszkrimináció veszélyét; ilyenek például az adatátviteli szolgáltatások. Az esélyegyenlőség érekében a szolgáltatáshoz hozzáférést biztosító eszközöket (dekódereket) elérhetővé kell tenni az arra jogosultaknak, mivel a felhasználók (nézők) döntő többsége analóg televíziókészülékkel rendelkezik, amely csak egy átalakító berendezés segítségével tudja fogadni a digitális jeleket. Manapság egy ilyen eszköz ára egy asztali DVD-íróéval vetekszik, és nem világos, hogy ki fog majd „segíteni” a megvásárlásukban, miként a mobilkommunikáció- vagy a kábelszolgáltatók részt vállalnak a telefonkészülékek vagy az internetmodemek árából. (Tanner, 2006)

 „A digitalizáció napjainkban legalább akkora médiapolitikai törést okoz, mint korábban a kereskedelmi rádiók és televíziók megjelenése, viszont fogyasztói magatartás és a médiapiaci realitások arra utalnak, hogy a tényleges médiahelyzet valószínűleg még sokáig nem változik meg radikálisan.{…}Ezzel szemben az új médiarendszer ígérete igen kecsegtető: ereje a nyilvános és egyéni kommunikáció határait elmosó szolgáltatásokban mutatkozik meg – a digitális média már nemcsak az üzenet, hanem egyúttal a közönség válasza is.”[3]


dvp0610050_veer.jpg


[1] Denis McQuail: A tömegkommunikáció elmélete. Osiris kiadó. Bp., (fordítás 2003) 117.oldal

 

[2] Denis McQuail: A tömegkommunikáció elmélete. Osiris kiadó. Bp., (fordítás 2003) 109.oldal

[3] Polyák Gábor: Megjegyzések a digitális kor médiapolitikájához. (2002) http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_03_osz/07_digitalis_kor/01.html  2008.09.25.





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 162
Tegnapi: 122
Heti: 421
Havi: 3 308
Össz.: 256 894

Látogatottság növelés
Oldal: 'New media'
A homo digitalis kora - © 2008 - 2017 - homodigitalis.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: móbiltelefón - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »