A homo digitalis kora

Bevezetés

“Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember - a lélek és jellem -, nem változott. Ur városában, Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint ma Budapesten: s lelkükben ugyanúgy érzékelték a világot és pontosan úgy feleltek a világra. Csak éppen - műszerek nélkül - közelebb voltak a világ titkaihoz, az időhöz, a csillagokhoz, a természet jelbeszédéhez.  Hallásuk finomabb volt, látásuk - távcső nélkül is - élesebb, érzékelőbb, sejtőbb, megragadóbb. Az emberi anyag nem változott, de az ember - hála néhány lángésznek és műszernek - vakabb és süketebb a civilizációban, mint volt az emberi idők elején. Tunyább és bambább. Értesültebb és ugyanakkor tudatlanabb. Azt hiszi, gombnyomásra igazgatja a világegyetemet. Ez az óriási szerkezet, a civilizáció, száműzte az embert a világ nagy, titkos, bensőséges közösségéből.” [1]

Az ember mindig is egy valamire szomjazott igazán, a tudásra.  Már az édenkertben a tudás fájáról leszakasztott alma is ezt bizonyítja, hogy hajszoljuk az ismeretlent és minél több információt akarunk megszerezni róla, miközben pedig lehet, hogy önmagunkat elveszítjük a „hajsza” során. Önmagunk elektronikus béklyóba vonása mellett társas kapcsolatainknak igénye - amelyet elemi tulajdonságként hordozunk a génjeinkben- láthatja kárát a kérdőjelek fejtegetésének. Évszázadokat élt le az emberiség úgy, hogy az egymással való érintkezés jellemzője főleg a személyes kontaktusra hagyatkozott. Ha távol voltak egymástól az emberek (térben), akkor hírvivők segítségével illetve postai úton informálódtak egy ismerősük felől illetve a világ eseményeiről. Sokat töltötték együtt az idejüket az emberek, igaz, ahogy az idő, úgy az élettempó is változik, és a szabadidő egyre értékesebbé válik. Ma már igyekszünk a technológia segítségével kényelmesebbé tenni az életünket és szintén a technológia segítségével belecsempészni néhány intim pillanatot is a rohanó hétköznapokba. És itt felötlik bennem a tyúk és tojás szindróma. Vajon melyik probléma generálta a másikat? Miért a technológiát hívjuk segítségül ahhoz, hogy ha például egy kis időt akarunk tölteni a szeretteinkkel, hát nem az innovációk sokasága idézte elő, hogy lopott időre fanyalodunk. Vajon akkor is közelebb lehetünk a másikhoz, ha távol vagyunk? Vagy a technológia csak térben és időben hozza közelebb az embereket egymáshoz, miközben minden más szempontból egyre távolabb kerülnek egymástól?

Az ezredvég emberi társadalmát egyre inkább innováció hajtotta társadalomként emlegeti Szántó Borisz. Az innováción, ebben az esetben, új megoldások, technológiák feltalálását értjük, amelyek segítik az eddig folytatott tevékenységek megváltoztatását.

Az elmúlt században végbement technikai fejlődés valóban gyökeresen megváltoztatta a világot. Az azonnali információ-elérés és -megosztás, valamint a teret és időt átívelő kommunikáció elhozta a hatékonyság és innováció korát, amely világszerte teremtett új gazdasági lehetőségeket, és megnyitotta az utat az eddig példa nélküli globális gazdasági növekedés előtt. Ezek az innovációk lehetővé teszik, hogy mind a munkahelyünkön, mind pedig otthon teljesen újszerű módon osszuk meg információinkat és élményeinket a nekünk fontos személyekkel, és világszerte emberek milliárdjaihoz juttatják el a digitális technológia, és ezen keresztül a tudásalapú gazdaság előnyeit.[2]

Manapság egy elektronika irányította világban élünk, ahol az életterünket technológiai innovációk sokasága szövi át. A különböző e-mail - típusú szolgáltatások (E-hirdetőtáblák, multimédia-posta, E-klubok stb.) rohamos terjedése, a hivatalok, államigazgatási intézmények ügyfélszolgálati és tájékoztatási lehetőségeinek bővülése, virtuális munkahelyek és munkacsoportok kialakulása, virtuális üzlet és szolgáltatási központok és az elektronikus pénz elterjedése.

A kommunikációs és információs lehetőségek sokfélesége globálisan kiterjed az egész társadalomra. Hatása van a gazdasági életre, hiszen a globálissá váló információs piacon közvetlen kapcsolatok jönnek létre a gazdasági élet szereplői között (virtuális vállalatok, távmunka-teleworking, elektronikus kereskedelem), valamint az államigazgatásra is, hiszen lehetőség nyílik a kormányzati munka hatékonyságának növelésére, az állampolgárok teljes körű tájékoztatására, a demokrácia kiteljesedésére.  A kultúra és az ismeretszerzés területén is megmutatkozik, mint például a különböző információforrások (könyvtárak, múzeumok, képtárak, zenetárak, adatbázisok) anyagainak számítógép-hálózaton való elérhetősége a tanulás, művelődés eddig ismeretlen távlatait nyitja meg. És az emberek mindennapi életében is számot tevő hatása van, hiszen saját kommunikációs rendszerük (számítógép, TV, telefon) segítségével napi tevékenységük mind nagyobb részét képesek otthon elvégezni.[3]

A világháló használatával a világ olyan szintre lekicsinyíthető, amilyet azelőtt senki elképzelni sem tudott. Ezzel a hatással függhet össze az is, hogy az aktív, reális világban folytatott élet áttolódhat részben a virtuálisba, ahol más jellegű kapcsolatok alakulhatnak ki ismerős és ismeretlen emberek között egyaránt. Más típusú kommunikáció, már az is, ha a szomszédban lévő barátunkkal beszélgetünk internetes csevegőszobákban, mintha átmennénk hozzá egy kávéra és ott beszélgetnénk. Miért? Mert a kommunikáció folyamata és jellemzői megváltoznak. Például a párbeszéd közé beékelődik valamilyen elektronikai eszköz, mint mondjuk a mobiltelefon vagy a számítógép. A számítógépen keresztül történő beszélgetésnél például az érzelmek kifejezésére csupán bizonyos ikonok szolgálnak, a metakommunikáció elveszíti jelentőségét, holott tudjuk, hogy a mindennapokban a verbalitás kevesebb százalékban információhordozó, mint a nem verbális jelkészlet (mimika, gesztusok, testtartás). Változik az egymáshoz való közelítés módja és eszközei illetve az egymáshoz való viszonyunk is.

 Pozitív állításként egyébként elmondható, hogy mivel a vizuális elemek újra helyet kapnak a kommunikáció folyamatában, és már nem akadály a kommunikáció terjedésében a távolság, a személyes kapcsolatok megőrizhetik, vagy újra elnyerhetik azt a személyességet, amely a kommunikáció modern világában nagyrészt elveszett

– olyan bensőségességet, amely a kis közösségek viszonyait idézi vissza. „A közösségeket a kommunikáció olyan mintázatai jellemzik, amelyek a különböző csatornákon közvetített információk nagyfokú komplementaritását mutatják. A multimédiás üzenetküldés, a beszéd, szöveg és kép egyidejű komplementer

transzmissziója számomra nem egyszerűen társadalmi tevékenységnek

tűnik, hanem olyan tevékenységnek, amely éppen azokat a kapcsolatokat

tartja elevenen, amelyekből a valódi közösségek felépülnek”.[4]

Nehezen lehet felmérni az előttünk álló változások jelentőségét. A szoftveres kommunikációs technológiák gyorsítani fogják a hangalapú, a szöveges és a videokommunikáció, valamint az információk és ügyletek egybeolvadását, és ezáltal olyan globálisnak tekinthető kommunikációs környezet alakul ki, amely lefedi mind az otthoni, mind a munkahelyi tevékenységeket. Az így kialakuló innovatív technológiák pedig gyökeres, gyakran nem várt változásokat eredményeznek majd a világban.

„Hamarosan mindenki egyetlen, az emberi érintkezés összes területét lefedő azonosítóval rendelkezik majd, és szabadon változtathatja beszélgetés közben a hangalapú, a szöveges és a videokommunikációt, vagy éppen az eszközöket, ahogy azt a helyszín vagy az információmegosztás jellege igényli.” (részlet Bill Gates az Egységes Kommunikációról szóló leveléből)[5]

Születőben van-vagy már meg is született- a homo sapiensből kifejlődött új faj, a homo digitalis.

Hogy milyen hatással van, illetve lesz ránk az „elektronizálódás”? Ma már aligha kérdés, hogy radikális változásokat hoznak - mind társadalmi, mind gazdasági értelemben- az új információs technológiák széleskörű elterjedése, de még mindig nem tudható, hogy pontosan milyeneket. Egy pozitív utópia alapjait fekteti le, ahol a gép az ember jobb keze lesz, segítve kényelmünket és társadalmunk előrejutását? Netán az emberek elmagányosodását és elgépiesedését okozza, ahol az emberi cselekvést teljes mértékben intelligens gépek váltják fel? Ezt a napjainkban igencsak aktuális kérdéskört igyekszem tanulmányozni a szakdolgozatomban, különböző szakirodalmak, és e tárgykörben illetékesek tanulmányainak és cikkeinek segítségével valamint számos kutatási jelentést is felhasználok a téma tényszerűségének és naprakészségének alátámasztására.

A modern technológia (főleg az internet) megváltoztatja világunkat, de hatása végeredményben sokkal nagyobb lesz bárminél, amit eddig láttunk. Ahogy a jövőben a technológia továbbfejlődik, még sokkal fontosabb szerepet fog játszani az oktatásban, az üzleti életben, a kormányzatban, a gazdaságban és a társadalomban.

Úgy gondolom, hogy nagyon időszerű a mondanivalóm, hiszen egy forradalmian globális változás küszöbén állunk, vagy már át is léptük azt…

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat