ÖSSZEGZÉS

A homo digitalis az ember egy olyan új válfaja, amely alkalmazkodott a megváltozó körülményekhez, és elkezdte megérteni a modern elektronikus kort és használni e kor nyújtotta eszközöket. Megőrizte a kommunikáció képességét átformálva a módját.

’Távolabb, mégis közelebb’ vagy ’Közelebb, mégis távolabb’ egymástól… nem lehet egyértelműen ráhúzni egyik mottót sem a modern kor elektronika uralta világára. Mindkettő igaz rá. A minket elválasztó földrajzi távolságok, már csak könnyen legyőzhető fizikai korlátok, amelyek csak a testi érintkezést korlátozzák kisebb mértékben, viszont a telekommunikáció és az internet révén az adott pillanatban „ott” vagyunk mi is. A másik végéről égetve a gyertyát pedig hiába vagyunk „ott”, mégis a fizikai kontextusaink száma csökkenőben van. Azzal kapcsolatban, hogy milyen irányba tendálunk, megoszlanak a vélemények. Egy általános konklúziót levonva mégis azt mondhatjuk, hogy egyre több lesz a kommunikáció mennyisége, de nem feltétlenül a minőség rovására. A minőség esetünkben eléggé összetett attól függően, hogy a modern kényelmet elősegítő technológiáról beszélünk, vagy a kapcsolatápolás milyenségéről. Az előbbit tekintve, ahogy egyre jobb eszközeink és feltételeink vannak a kommunikációra, aktívabban is használjuk; az utóbbi esetében pedig próbáljuk a változásokhoz igazodva átértékelni viszonyrendszerünk kezelési módszereit.

Amellett, hogy egyre nagyobb az információ elérés világszerte, tátongó szakadékok is vannak az elérés és használat tekintetében, ám ezek szűkülni látszanak.

Az elmúlt néhány évtized fejlődési ütemét tekintve egyre gyorsabb tempóra kapcsolunk mind a technikai innovációkat, mind az életritmust illetően. Rohanó világban, rohanó emberek, rohanó vitalitás, rohanó … és nem is kell visszakapcsolni a tempóból pihenés céljából sem, hiszen a kényelmi szolgáltatásainktól is elvárjuk az azonnaliságot. Lerövidült a „megkaphatóság” ideje, akár információra, akár egy beszélgetésre, vagy akármire gondolunk. Ez már a homo digitalis életének – vagyis a mi életünknek- a része, annak minden természetességével, hiszen ha csak nem összehasonlítjuk az adott kort a korábbival, nem tűnik fel a gyorsabb tempó, ezt várja el tőlünk az elektronikus életterünk, és mi is ezt várjuk el tőle. Másfajta jellemzőket, szokásokat alakítunk ki magunknak, melyekkel jobban tudunk azonosulni digitális világunk gerjesztette igényekhez. Teljesen újszerű módon ismerkedünk a világgal és osztjuk meg élményeinket másokkal. Eltűnnek a technológiai korlátok, így térbeli határok nélkül érhetünk el személyeket és férünk hozzá információkhoz.

A digitális kultúra jellemzője az interaktivitás, az azonnaliság, összekapcsoltság, a globalitás, a szó és az írásbeliség összeolvadása, a sebesség, a megfoghatatlanság, a multitasking[1], az állandóság és mulandóság szembenállása, a ellenőrizhetőség. Az új modellek valóban megváltoztatják a világot. Ez könnyen belátható tény, hogy a világ változik, mindig is ezt tette, csak most erőteljesebb a lendület, mint eddig. Vannak, akik ezt a változást túl- vagy alulbecsülik, miközben csak arról van szó, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök tárházából válogatva az adott kor elvárásaihoz igazítjuk a módszereket és ezekhez alkalmazkodunk. Magyarul nem történik ’semmi különös’, csak haladunk a haladás útján, viszont igenis forradalmi változásokról van szó és az előttünk álló innovációs folyamatok alapjaiban változtatják meg életszemléletünket és életterünket. Ha okosan gazdálkodunk a lehetőségeinkkel, akkor nem ronthatjuk el, hanem építhetjük tovább a jövőnket.

Nyíri Kristóf filozófus szerint az ember mindig is arra törekedett, hogy a lényének természetét meghatározó és tápláló gyökerek közelében maradjon. Ha egyes technológiák időlegesen el is térítették vagy térítik ettől, előbb vagy utóbb mindig visszatér(t) a gyökerek közelébe. A modern technológiák egyre sikeresebben szimulálják az ember által természetesnek tartott közvetlen emberi kommunikációt. Ennek köszönhetően a közvetlen emberi kommunikációnak virtuális módon bármilyen technológiájú kommunikációban jelenlevő elemei ténylegesen is mind inkább megjelennek.

Úgy gondolom, hogy a szakdolgozatom során sikerült válaszolnom a bevezetésben megfogalmazott kérdésre, miszerint milyen hatással van/lesz ránk az elektronizálódás. Az emberiség természetes fejlődésével együtt járó változásról van szó - ami főként pozitív hatással van az életünkre - és nem, egyelőre nem leszünk cyborgok, egyelőre nem veszik át felettünk az irányítást a gépek, és továbbra sem takarít ki/hozza el a gyereket az oviból/szedi össze a szennyest/mossa le a kocsit/írja meg a szakdogánkat helyettünk például a mobilunk...de ami késik…hát, ki tudja, mit hoz a jövő.

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat