A homo digitalis kora

A homo digitalis, vagyis a modern kor embere a tér és idő szabadságát kapta meg az új évezredben. Ott áll egy forradalmian globális változás küszöbén, ami olyan változásokat generál, mely kétségkívüli hatással lesz az emberi kommunikáció jövőjére.


III. PRO & KONTRA

pdp0941623_veer.jpg

A civilizáció számtalan nagy hálózattal rendelkezik már: úthálózat, csatornahálózat, telefonhálózat, áramszolgáltatás, és a TV meg a rádió láthatatlan hullámai, illetve a legújabb és leginkább forradalmibb az internet, amely szintén behálózza világunkat. Tudomásul vehetjük, hogy a rendszer az elektronika révén beköltözik hétköznapjainkba, sőt képes motiválni a cselekedeteinket, mindez nem jelenti azt, hogy nem válhatunk függvényévé. Az, hogy bizonyos értelemben felszabadít és megkönnyíti az életünket igaz, viszont bonyodalmakat is rejthet magában. Akik szorosabb kapcsolatban vannak a számítógépükkel, ezekkel vezeti a költségvetésüket, intézik hivatalos és nem hivatalos levelezéseiket, munkájukat végzik, fontos iratokat tárolnak, vagy csak kedvenc játékaikat játsszák, azok pontosan tudják, hogy mennyire ki vannak szolgáltatva az új technikának. S ez még csak a személyes szféra. Ma már az országok úthálózathoz hasonlóan a számítógépek is össze vannak kötve, így az emberek újfajta kommunikációjában, az ország működésében a számítógépes csatornák megzavarásával vagy kiiktatásával épp olyan zűrt lehet kelteni, mint a zavargásokkal, sztrájkokkal, és egyéb hasonló megmozdulásokkal. Az emberek hirtelen egymásra figyelésétől a pánikig minden kiváltódhat. A különböző szakmák (egészségügy, bank, jog, stb.) vagy az államigazgatás informatikai rendszerének összezavarásával az ország hasonlóképpen összeomolna, mintha az áramszolgáltatást állítanák le.

Mint minden civilizációs termék, az informatika is növeli a távolságot az ember és a természet között, ugyanakkor kétélű fegyver is, amivel rombolni is lehet: egyszer azért, mert kiszolgáltatottjává válunk, másrészt, mert a haditechnika az egyik legfontosabb felhasználója az információ technológiának. Igaz, hogy rombolhat is, de számos előnye van, köztük az, hogy egy demokratikusabb világ alapjait fektetheti le. A digitális világban nem számít a faji, nemi, vallási hovatartozás, csak a mondanivaló, az információ a lényeges. A III/1.0. ábrán[1] az információs társadalmat érintő érveket és ellenérveket láthatunk szembeállítva egymással, amiből egy összefoglalt képet kaphatunk a véleménykülönbségekről.

Nemcsak a rendszer tarthat minket uralma alatt, de az egyén is beavatkozhat a rendszerbe, így egy idillikus világképben megszűnne a mai hagyományos értelmében a hatalom, és a technika helyes felhasználására törekvő önkéntes csoportok vennék át az irányítást. Vannak viszont még bizonytalan utak a birtoklás kérdéskörét illetően: ki lesz a „nagyfőnöke” majd az információknak, az állam vagy egy informatikai cég? Ki szabja meg a hozzáférhető információk határát, ki birtokolja majd a tudást?  A válaszokat a jövő hozza meg, addig is rendelkezhetünk azokkal az információkkal, amikhez hozzáférünk.

Masuda szerint az információs termelőerő növekedésével egyre inkább az anyagi javak termeléséről az „emberi érték” (tudástőke) termelésére térnek át. Ez a fajta gazdasági átalakulás szükséges is, hiszen ha a korábban megszokott ütemben fogyasszuk javainkat, és ebben látjuk a célt, végképp elszennyeznénk bolygónkat.

A mai kor társadalma, a munkatevékenységek, az oktatás, a szabadidő eltöltésének, és a kommunikációs kultúránk változása miatt, olyan átalakuláson megy keresztül, aminek még nem látjuk a végét, de a hatását érezzük. A térbeli és időbeli távolságok összeszűkülése, a szabadság határtalan érzése, a tudás felértékelődése mind a digitális technológia térhódításának köszönhető. A homo digitalis máshogy osztja be az idejét, máshogy kommunikál, máshogy gondolkodik, máshogy dolgozik, és még sorolhatnám azokat a tényezőket, amik megváltoztak a digitális korban az előző időszakokhoz képest. A technológia térhódításával lehetővé válik, hogy a gépek szinte érző és gondolkodó élőlényként hassanak, ami fokozhatja érzelmi kötődésünket e tárgyakhoz és növelheti elidegenedésünket egymástól. Megvan ennek is lehetősége, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem csak elválaszthatja az embereket, hanem össze is hozhatja őket. Mindegy, hogy nem érintkezünk közvetlenül, ám a mobil, az internet révén kapcsolatban vagyunk egymással, hallhatjuk és láthatjuk egymást. Nem érintkezünk fizikailag, de az éteren keresztül igenis közelebb vagyunk egymáshoz a fizikai távolság ellenére is. A családban felértékelődik a megosztás szerepe és egyenrangúvá válik a technológiát ismerő gyerek a szüleivel, kontinenseket hálózatokon keresztül átszelve tanulhatunk, irányíthatjuk a kikapcsolódásunk intenzitását, egy internetkávézóban tárgyalhatunk egy másik földrészen lévő kollégánkkal, az otthonunk biztonsága a zsebünkben fekvő mobillal irányítható és már lassan a kocsink is tudja az utat hazáig.

A nyelvhasználat terén is vannak változások, sokan úgy vélik, hogy a számítógépes kultúra miatt elszegényedik a nyelvünk, miközben arról van szó, hogy csupán az is átalakul.

A digitális kor elhozott nekünk egy kényelmesebb jövőt, ahol innovatív ötletek szövik át az életterünket, gépek segítik a mindennapi boldogulásunkat, s lassan ők is gondolkodnak helyettünk (vagy bennünk). Azt viszont fontos tudni, hogy még a mi uralmunk alatt van a technológia, még nem gépiesedett el annyira az ember, hogy ne tudná helyesen megítélni a technológia felhasználásának módját. Fontos kérdés, hogy miként tekintünk ezekre az újításokra, és hogy hagyjuk e túlnőni rajtunk a technológiát. Ez csak is rajtunk áll.

III/1.0. ábra Az információs társadalom pro és kontra

bemutato2.jpg


5.1. A „Nagy Testvér”

ssi0021253_veer.jpg

George Orwell 1948-ben elég durva jövőképet festett az 1984 c. regényében. A Nagy Testvér minden falról figyel, mogorva arca szinte követi az embert, a mindenütt megtalálható teleképek (kamerák, mikrofonok) pedig folyamatos megfigyelés alatt tartják a lakosságot. Ha bárki olyat cselekszik, amely egy kicsit is gyanús, elviszi a Gondolatrendőrség. A gondolatmenet a kommunista diktatúrára hajaz, én mégis most egy kiforgatott értelemben – a modern technológiára és a beHálósított világra - kívánom alkalmazni az általa nagyon találóan használt „Nagy Testvér” kifejezést.

Hálózatba kapcsolt világunkban, ahol elérhető információk tömkelege kering a világhálón, folyamatos ellenőrzés és megfigyelés alatt állunk. Akár dugóban állunk, akár a hálószobában tevékenykedünk, vagy az irodában dolgozunk, műholdak segítségével mindenütt „bemérhetőek” vagyunk. Mi magunk generáltuk a lehetőséget, hogy megleshetőek és ellenőrizhetőek vagyunk, és együtt is élünk a digitális technológiával, szemet hunyva felette, hogy ezáltal a „Nagy Testvér” figyel minket.

Sok online közösségi oldal működik (Iwiw, HI5, Myvip…), ami általában baráti kapcsolatokból szerveződő egyének és csoportosulások agórája (tere), itt adatokat tudhatunk meg a másikról, kapcsolatba léphetünk vele. Rengeteg ember a tagja, például az iwiw-nek több mint 500 ezer eredeti nevű regisztrált felhasználója van, köztük 15 millió feltárt kapcsolattal. Ez a felület cukorkabolt az információvadászoknak, azoknak a cégeknek, akiknek adatok szükségesek rólunk, ráadásul jól szelektálható, hiszen a rendszer különböző ismérvek szerint csoportosít minket. Sokan azt terjesztik, hogy veszélyes, hiszen az állam, igazságszolgáltatás, titkosszolgálatok által végzet megfigyeléseknek újabb támpontot adhat. Ezen utópisztikus gondolatok azonban inkább csak a radikális vitafórumokon lelhetők fel, igaz ugyan, hogy nem egy tárgyaláson, illetve nyomozásban vált az állami szervek mankójává. Volt például egy olyan eset, hogy egy szállodából fizetés nélkül távozó fiatal bandát sikerült egy ilyen oldal segítségével elfogni. Azonban ez talán inkább hasznos, mint veszélyes. Erről a témáról, szabadság kontra veszélyesség- manapság komoly viták folynak.

A Futurizon cég a Canon megrendelésére összeállított egy előrejelzést a jövő irodai biztonságáról, amelyből számos hasznos információhoz juthatunk ehhez a részhez kapcsolódóan. A közösségi hálózatokhoz hasonló személyes eszközök is jelenhetnek fenyegetettséget. Az emberek nem hagyják otthon személyes életüket akkor, amikor belépnek munkahelyük ajtaján, ráadásul jelentős mennyiségű munka folyik az irodákon kívül is, kávézókban vagy más, társasági kapcsolatokra alkalmas tereken. Az olyan mindennapos készülékek, mint az MP3-lejátszók vagy a telefonok, könnyedén rejthetnek megfigyelésre alkalmas eszközöket, és a telefonokba épített kamerák is képesek felvételt készíteni a dokumentumokról. Hasonlóképpen oda kell figyelni a kamerák felbontásának vagy az elektronikus szkennerek elérhetőségének növekedéséből adódó veszélyekre. ssi0018934_veer.jpg

A technológiai fejlődés tovább gyorsul a közeljövőben. A folyamatos miniatürizáció révén újfajta veszélyek jelennek majd meg a mesterséges intelligencia, az információtechnológia és a biotechnológia összevonása, a fejlett robottechnológia és a nagysebességű hálózatok fizikai kiépítésének területén is. A robotikus rovarok már most is komoly fejlődésnek indultak, amit elsősorban a hadsereg megfigyelései hajtanak, de ez a technológia a vállalatokra is fenyegetést jelent majd. Ezek az apró robotok behatolnak az épületbe, beköltöznek egy-egy kulcsfontosságú berendezésbe, majd vagy közvetlenül folytatnak kémkedést, vagy kártékony szoftvert, illetve hardvert juttatnak a rendszerbe. A mesterséges intelligencia révén kifinomultabb vírusváltozatok készíthetők. Manapság a számítógépek csak az emberek utasításaira reagálnak, ám a jövőben ennél sokkal függetlenebbé válnak. Így ha valaki rosszindulatú cselekedetet szeretne véghezvinni, lehetősége nyílik arra, hogy létrehozzon egy szoftvert, amelyet aztán a hálózaton terjeszteni kezd, ahol az fejlődik, alkalmazkodik a környezetéhez. Majd saját életet kezd élni, problémákat okozva nekünk, a vállalatoknak, miközben a háttérben megbújik az anonimitás segítségével. Az ilyen programokat valóban nehéz megtalálni és elpusztítani.

ssi0018930_veer.jpgAmi a modern technológia előnye, az a hátránya is. Bárhol bármikor ott lehetünk, bárkit bármikor elérhetünk, bárkiről/miről bármit megtudhatunk. Információk tömkelege áll rendelkezésünkre, és hogy mit kezdünk vele, csakis rajtunk, „Nagy Testvéreken” múlik. Mert ebben a digitális, információhajhász korunkban mi magunk lehetünk a mindentudó és mindent látó „Nagy Testvérek”.


5.2. Az e-Hatás

Úgy tűnik manapság, hogy egyre inkább visszahúzódunk otthonunkba és a kényelmes fotelból irányítjuk digitális életünket, de legalábbis szabadidőnket. A neten keresztül dolgozhatunk, barátkozhatunk, vásárolhatunk, intézhetjük hivatalos ügyeinket, tv-t nézhetünk, éppen még csak nem főz meg és mosogat el utána helyettünk… bár kitudja meddig. Az emberi kommunikáció egyre növekvő hányada folyik az interneten keresztül, ami kommunikációs forradalomnak is nevezett változásokat indított be, ami kétségkívül nagy hatással lesz az emberi kommunikáció jövőjére. Az internetről is - mint minden más műszaki fejlesztésről- elmondható, hogy a környezetében jelentkező kulturális és társadalmi jelenségekre pozitív és negatív módon hatással van. Kutatások kimutatták, hogy amellett, hogy a kommunikáció mennyisége és intenzitása nőtt világszerte, azonban hosszú távon az egyén szintjén negatív hatásokkal is jár. Csökken a közvetlen kommunikáció aránya, és ezzel az egyén elszigeteltsége növekszik. Persze ez nézőpont kérdése is lehet. Az internet gyarapítja a meglévő hagyományos társas kapcsolódásokat és a felhasználók aktívan kommunikálnak a valós világbeliekkel is. A világhálón keresztül egyre fokozódó egyéni, csoportos, szervezeti és tömegkommunikáció hozzájárul majd a kölcsönös bizalom erősödéséhez, valamint a tudástőke gyarapításához. Tehát a net nem feltétlenül egymástól elidegenedett embereket termel ki, hanem egy baráti és társas kapcsolatokban gazdagabb társadalom kialakulásához járul hozzá.

A The Economist szerint: "Azáltal, hogy e-mail és más hasonló technológiák révén emberek sokkal szélesebb körével tartjuk a kapcsolatot, mindnyájan közelebb kerültünk egymáshoz."[2]

A valóságos világ és kibertér az idő előrehaladásával egyre inkább össze fog mosódni egy mindent átható, mindenhol jelenlévő agórává, egy olyan találkozóhellyé, ahol az életünket éljük (tanulunk, dolgozunk, stb.…) és érintkezünk egymással. A kibertér egy digitális alternatívája lesz a valódi világnak, egy leképezése, és tőlünk függ, hogy mit örökítünk át, és hogy fogunk benne élni. Remélhetőleg az internettel felnövő nemzedéknek sikerül egy jobb és emberközpontúbb világot felépíteniük (kicsit ironikusnak tűnik ez a kifejezés egy digitális technológiával körbevett világban), és a technológia hatása alatt formálódott személyiségük hozzájárul, hogy ezt el is érjék.



[2] Nyíri Kristóf hivatkozik az újságra a Mobiltárs c. publikációjában :The Economist, 2006. jan. 21. A The New Organisation c. összeállítás, 4. o. http://www.hunfi.hu/nyiri/Nyiri_Mobiltars.pdf



[1] Saját szerkesztés Forrás: Zsolt Péter: Médiaháromszög; Eu-Synergon Kft., Bp. (2000) 179. oldal





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 61
Tegnapi: 64
Heti: 300
Havi: 2 458
Össz.: 270 214

Látogatottság növelés
Oldal: Pro & Kontra
A homo digitalis kora - © 2008 - 2017 - homodigitalis.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »