A homo digitalis, vagyis a modern kor embere a tér és idő szabadságát kapta meg az új évezredben. Ott áll egy forradalmian globális változás küszöbén, ami olyan változásokat generál, mely kétségkívüli hatással lesz az emberi kommunikáció jövőjére.
Az
információs-kommunikációs eszközök használata mindenki számára számos előnnyel
jár, azonban vannak olyan társadalmi
csoportok (pl. fogyatékkal élő emberek, idősek, szegények, romák,
hátrányos helyzetű településen élők), amelyeknek
az információs társadalom vívmányaihoz való hozzáférés esélyegyenlőségük
megvalósulása szempontjából döntő jelentőségű lehet. Számukra az online ügyintézés vagy az otthonról, interneten
keresztül végezhető munka nem kényelmi kérdés, hanem gyakran az egyetlen lehetőség.
Esélyegyenlőségük megteremtése elsősorban állami, önkormányzati beavatkozást
igényel, azonban fontos szerep juthat a civil, illetve gazdasági szférának is. (ITTK Csoport, 2007) „A digitális eszközök használatából való kirekesztődés
(akár a hozzáférés, akár a megfelelő készségek hiánya miatt történik) hátrányosan befolyásolja az oktatásban, a
munkaerőpiacon való részvétel lehetőségeit. Egyes becslések szerint a
jelenleg meglévő állások 60, az újonnan létesülő munkakörök 90%-a igényli a
jelölt IKT-jártasságát.”[1] Amennyiben
a már meglévő társadalmi különbségekre a digitális egyenlőtlenségek újabb
rétegei is rárakódnak, ez tovább növeli a társadalmi problémákat és az országok
versenyképességét is komolyan veszélyezteti. Az Eurostat vizsgálata szerint az
EU25-ök körében a 16-70 év közötti korosztály 37 százaléka még az egyszerű
számítógép használathoz szükséges tudással sem rendelkezik, így biztosan
kimarad az információs társadalom nyújtotta előnyökből. Ezért nem meglepő, hogy
az EU célkitűzéseinek egyik alapvető
eleme az e-befogadás (e-inclusion), azaz annak biztosítása, hogy az információs és kommunikációs technológia
kínálta lehetőségek a társadalom minden rétegéhez, valamennyi tagjához eljussanak.
Az egyes csoportok és az egyes országok, régiók IKT-hozzáférési és használati lehetőségei között azonban még
mindig igen komoly különbségek tapasztalhatók,
az ún. digitális szakadék áthidalása a világ számos pontján meglehetősen lassan
és nehézkesen zajlik. A megosztottság tartós problémát jelent, melynek
kezelésére a társadalom- és szociálpolitikának az eddigieknél sokkal
tudatosabban kell felkészülnie és a különböző célcsoportokra szabott
stratégiákat kellene alkalmaznia. (ITTK Csoport, 2007).
A digitális szakadékok
felszámolására rengeteg kezdeményezés létezik:[2]
infrastruktúra szolgáltatók – olyan nagyméretű
infrastrukturális projektek, amelyek lehetővé teszik a nagy volumenű
nemzetközi telekommunikációt (kábelek és hálózati hardverek telepítése).
Tipikus projekt: Africa One (http://www.africaone.com)
e-befogadás: az információs társadalom magyarországi megvalósításában
tevékenykednek. Ezen belül kiemelt feladatának tekinti a társadalmi
informatika-használat széles körűvé válását, a magyar társadalom
életminőségének emelését az informatikai eszközök által. Tipikus projekt:
Infórum (http://www.inforum.org.hu/ )
továbbképzési programok – ezen programok célja az
infokommunikációs technológiák használatához szükséges készségek és
képességek fejlesztése a munkaerőpiacra betérő vagy visszatérő személyek
körében.
telecentrumok – ezek olyan megosztott
telekommunikációs központok, amelyek célja hátrányos helyzetű emberek
számára biztosítani a nyilvános hozzáférést az infokommunikációs
technológiákhoz.
iskolai számítógép hálózatot és távolsági oktatást
fejlesztő programok – ezek a projektek kombinálják a hozzáférés
biztosítását a képzési programokkal (tanárok és diákok számára egyaránt).
A célok között számítógép laboratóriumok, „virtuális osztálytermek”,
erőforrás központok, oktatási hálózatok, és karrierfejlesztés szerepel.
online információs erőforrások, releváns tartalmak
létrehozása – az online erőforrások törvényi tanácsadással, emberi jogok
képviseletével, nőknek és más hátrányos helyzetű közösségeknek szóló
információk megjelenítésével foglalkoznak. Tipikus projekt: Soul City www.soulcity.org.za
tájékoztatás: Az információs társadalomba történő
befogadás témájában született kezdeményezéseket, munkákat, tettetek
csoportba gyűjtik. Tipikus projekt: http://einclusion.hu
e-kormányzat – közszolgáltatások és közérdekű
információk online elérhetővé tétele az állampolgárok számára, elsősorban
az infokommunikációs technológiák használatának gazdasági előnye
bizonyítása céljából. Tipikus projekt: E-hivatal
e-kereskedelem – az elektronikus kereskedelem a
globális piachoz való és valós idejű piaci információkhoz való
hozzáférést, a költségek lefaragását és az üzleti tranzakciók elektronikus
véghezvitelét teszi lehetővé. Tipikus projekt: Pura Vida Project (http://www.puravidacoffee.com/)
kisközösségek: helyi információs társadalom
kezdeményezéseiről szól és elősegíti a kisközösségek beépülését az
információs társadalomba. Fórumot ad mindenkinek, aki ehhez hozzá kíván
szólni, járulni. Tipikus projekt: Telefalu (http://telefalu.hu/
)
az infókommunikációs technológiák egyéb
alkalmazásai – az új technológiákat rengeteg egyéb területen hasznosítják
a vízgazdálkodástól a mini-kölcsönzésig. Tipikus projekt: Grameen Telecomm
(http://www.telecommons.com/villagephone/
)
technológia-fejlesztés – olyan programok
támogatása, amelyek hátrányos közösségek hozzáférését biztosító
technológiák kifejlesztésén dolgoznak.
Általánosságban
azt mondhatjuk, hogy „a digitális szakadékot sokkal könnyebb áthidalni, mint az
azt okozó gazdasági szakadékot, vagy mint amennyire az írástudatlanság
szakadékát a történelem során bármikor. Adjunk billentyűzetet és képernyőt egy
gyereknek, s az írástudatlanság múlt idejűvé válik. Adjunk a hátrányos
helyzetű, alig írástudó embernek internet-hozzáférést, és nemsokára kis virtuális
üzleti vállalkozást indít.”[3]
Az elmúlt
esztendők történéseiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy
hazánkban a digitális szocializáltságot
tekintve hátrányos helyzetű társadalmi
csoportok informatikai felzárkóztatásának, információs társadalomba
történő integrációjának terén már
láthatóak kedvező jelek, bár a folyamat meglehetősen lassú, és még
rendkívül sok tennivalóval, kihívással kell szembenéznie Magyarországnak, és a
világnak is.
Mint ahogy már
korábban említettem, remélhetőleg a „digitális szakadékok” beszűkülnek (illetve
be is záródnak), ahogy az a tudásszakadékokkal lenni szokott. A számítógép
1950-es évekbeli megjelenése, majd a használatán alapuló egyéb kommunikációs
technikák megjelenése óriási tudásszakadékot hozott létre országokon belül és
országok között is, és ugyanez történ az internet 1990-es évekbeli
megjelenésével. Ezek a szakadékok már országos és nemzetközi viszonylatban is
összezárulni látszanak, viszont kétségtelen, hogy az információs és
kommunikációs technológiák fejlődésével majd új szakadékok nyílnak meg. Azonban
egyszer majd ezek is bezárulnak.