A homo digitalis kora

A homo digitalis, vagyis a modern kor embere a tér és idő szabadságát kapta meg az új évezredben. Ott áll egy forradalmian globális változás küszöbén, ami olyan változásokat generál, mely kétségkívüli hatással lesz az emberi kommunikáció jövőjére.

4.3. e-Learning

virt.egyetemssi0021696_veer.jpg

A fiatalok szívesen használják a digitális technológiát, amit a számítógépes játékok népszerűsége is szemléltet. Ha az oktatás során ezeket alkalmazzák, az felkelti a tanulók érdeklődését, leköti őket, mivel ez a rendszer interaktív, és teret ad a kreativitásnak. A formális oktatás kereteiből kilépve a digitális technológia kiszélesíti a tanulási lehetőségeket, és megváltoztatja a tanítási módszereket. A digitális kor igényelte változásokat jól szemlélteti, hogy a legtöbb kulturális intézmény ma már rendelkezik weboldallal, amelyek virtuális forrásjegyzéket kínálnak a felhasználóknak. Ezek az intézmények és programok információs pontokat működtetnek, érdekközösségeket hozva létre a fizikai és kulturális térben különböző földrajzi helyzetben, különböző műveltségi szinten lévők között. A könyvek, dokumentumok, audiovizuális formátumok, képek és bármely más digitalizált forrás megjelenítése a weboldalakon az e-tanulás lehetőségét teremtették meg. Az új generáció és az új digitális eszközök együttesen a tanulás jellegének újragondolását vetik fel (mind a tartalom, mind a bemutatás tekintetében), hiszen most már más az úti cél (az élethosszig tartó tanulás) és más az útvonal is. A változás legforradalmibb elemét maguk a diákok képezik. Adjuk oda a diákoknak a szükséges eszközöket és ők adják majd a legfontosabb útmutatást ahhoz, hogy a jövőbeni tanulási módszerek ésszerűek és hatékonyak legyenek.

A digitális kor kialakulását előidéző, másfél-két évtized alatt lejátszódó fejlődés a pedagógiai gondolkodás számára sajátosan új kihívást jelent. Megszűnik az osztálytermek zártsága az új kommunikációs eszközök használatával. A digitális kommunikáció képletesen jelen van a világ minden szegletében. A hagyományos pedagógusszerep ellentmondásossá válik ebben az új közegben. A digitális „tanulás” spontán módon és egyre hatékonyabban formálódik az egyén szintjén, ugyanakkor a digitális „tanítás” rendszerszerűen, professzionális módon még nem létezik. A napjainkban formálódó digitális pedagógia célja, hogy a lehető legteljesebb körben számot vessen mindazokkal a kihívásokkal és lehetőségekkel, amelyek érintik a tanulókat és pedagógusokat az információs társadalomban. A megváltozott digitális környezet miatt újraértelmezendőek a tanítási célok és szerepek. Joggal vetődik fel kérdésként, hogy mely interaktív megoldásokkal, mobilkommunikációs eszközökkel támogatott kurzusok megtervezésére van mód és lehetőség az élet különböző színterein. A web legújabb alkalmazásai (wikik, blogok) használhatóvá teszik a mindennapok szintjén a digitális eszközökben rejlő oktatási lehetőségeket.

Az oktatási rendszerek relatíve zárt világa talán túlságosan is sokáig tartotta magát távol a digitális világ mindennapjainkat átalakító hatásától. Az osztálytermek falai képletesen és fizikailag is zárttá tették a formális tanítás-tanulás folyamatát. Az új kommunikációs eszközök által a fiatalok körében a digitális technológia lényegi eszközzé vált, a mindennapi tudás megszerzését és megosztását olyan hatékonysággal szolgálva, ami már feszegeti a pedagógia eddig konzervatívabb burkát.  A fiatalok és a felnőttek közötti különbségtételnek digitális korunkban nincs sok értelme, a tanulás új formái ugyanis életkortól függetlenül kialakíthatók és alkalmazhatók. (Benedek, 2001)

4.3.1. Oktatástechnológia

A kommunikációs környezetnek közvetlen befolyása van az oktatásra-nevelésre. Az internet diadalútja nyomán elkerülhetetlen, hogy a számítógép- közvetítette kommunikáció fokozatosan behatoljon a tanítás-tanulás területére. A hagyományos oktatási környezet személyes kommunikációt jelent az osztályteremben, s könyvek olvasását és dolgozatok írását odahaza. A virtuális tanulási és tanítási környezetekben, ehhez képest, a személyes kommunikációt részben vagy egészben fölváltja a virtuális szeminárium; a könyveket és a papírra vetett jegyzeteket és dolgozatokat pedig fölváltják a képernyőn megjelenő dokumentumok. A technikai fejlettség előrehaladásával a különböző módszerek egymásra épülnek, ezáltal erősítve egymás hatását. Vagyis, hogy valamilyen megszokott eszközt (papír alapú dolgozat) felvált egy újabb megoldás (doc. alapú dolgozat), az nem jelenti a korábbi eszközbe vetett eszme és hasznosság végét, csupán a fizikailag való megvalósulás módváltását.

A II/4.6. ábra mutatja az oktatási technológiák folyamatosságát, a közvetítésestől az interaktív tanulásig.

  II/4.6.ábra[1]  Oktatási technikák

bemutato1.jpg


Számos analóg technológia is feltűnik az ábrán. Az egyik végpont a televízió, amelyet a tanuló nem nagyon tud irányítani, kötött volt az idő. Ehhez képest a videokazetták jobbak voltak, mert azt többször meg lehetett nézni (bizonyos mértékben helytől és időtől függetlenül). A könyvek jobban hordozhatóak és interaktívabbak, mint a TV. Az előadásokon történő szemtől szembeni kommunikáció is valamennyire interaktív, de nem olyan fokon, hogy az egyéni tanulónak nagyban hatékony lenne. Az első online kurzus a 70-es években volt, ahol bevezették a CAI (Computer Aided Instruction - számítógéppel segített oktatás) szoftvert és az információ részekre bontható lett. Lehetőség volt gyakorlóprogramokat kipróbálni, az útmutatók részletesek voltak. A játékok segíthetik a kreativitást és ez által nagyobb kedvet érezhet a tanuló a tananyag (és még számos készség) elsajátításához, ha az a játék megfelelően van elkészítve és felkelti az érdeklődését. Az új média segít egy olyan tanulási kultúrát megteremteni, ahol a tanuló élvezi mind az interaktivitást és a másokkal létrejövő kapcsolatot. A digitális fórumokon a hallgatók és a professzor egymással beszélgetnek, egymástól tanulhatnak, és úgy vitatják meg a tananyagot, nem pedig felülről jövő tényeket és elméleteket vesznek szentigazságnak. Ez a fórum lehetőséget ad a(z) (online) társas tanuláshoz. A MUD-ok (Multi User Domain) virtuális találkozóhelyekké és tanulóhelyekké fejlődnek az interneten. Az igazi interaktív tanulási környezet a web és az internet (lesz). Egyre nagyobb mértékben tartalmazza az emberi tudásanyagot és az e tudás kezeléséhez szükséges eszközöket, emberek elérhetőségét és szolgáltatások növekvő világát a ’homokozói’ környezettől a virtuális laborokig.

4.3.2. Lépések az interaktív tanulás felé

A digitális média lehetőségeit ki kell használni, ennek segítségével a diákok és a tanárok egy hatékonyabb és eredményesebb tanulási rendszerre állhatnak át.  Ezeket a lépéseket szemlélteti a következő ábra.

II/4.7. ábra Átállás a közvetítésesről az interaktív tanulásra ([2])

ii.4.2.abra.jpg

Míg a TV, és a könyvek esetében olyan mértékben is egyirányúság van, hogy általában ezeket az elejétől a végéig nézzük (sorosan), míg az interaktívabb környezetben több irányból is eljuthatunk a célig. A tanulás kísérletező jellegűvé válik, ami hasznos a diáknak, hiszen ha valamit felfedezés útján próbál ki, az jobban megmarad és jobban élvezi, mintha a „szájába rágták” volna. A tanuló központú oktatásnál a tanár fontossága megmarad, viszont a diák motivációja növekszik, hiszen egyénre szabva sajátíthatja el a tananyagot. A diákok szintézist hoznak létre az információkból, így gyarapítva és hasznosítva a megszerzett tudásanyagot. A digitális médiával a gyerekeket egyenként lehet kezelni – életkoruknak, egyéni tehetségüknek, igényeiknek megfelelően testreszabott tanulási élményekkel. A tanulásába integrált szórakozás (vagy fordítva) révén a befogadott anyagok élmények lesznek, s mint ilyen, tovább is rögződnek. És végül a tanár már nem utasítások közvetítője, hanem olyan társas tanulás segítője, amiben a tanulók tudásukat maguk építik fel.

szoveg1.jpg

4.3.3. Virtuális egyetem


Ennél a résznél hagyom, hogy a nálam jóval tájékozottabb és a virtuális egyetem témájában otthonosan mozgó szaktekintélyek beszéljenek helyettem. A véleményeik formabontóak és a jelentű nagyszerű rálátással vetik össze a jövő várható trendjeivel.

„A nyelv megjelenésének forradalma s az írás föltalálásának forradalma után ma a számítógépes hálózatok térhódítása, a harmadik tudásforradalom korát éljük, s ez a forradalom aligha hagyja érintetlenül a felsőoktatást.”[3] – írja Raschke, és valóban igaza is van, hiszen a virtuális tanítás/tanulás tetemes szerepet játszik és nyilvánvalóan fog is játszani a felsőoktatásban. Peter Drucker is ezt a nézetet osztja, sőt szerinte a hagyományos rendszer napjai meg vannak számlálva. „Már most egyre több foglalkozást és előadást tartunk az egyetemen kívül műholdon, vagy kétirányú videokapcsolaton keresztül, a költségek pedig töredékét jelentik az eddigieknek. A főiskolák nem maradnak meg bentlakásos intézményként. A mostani épületek reménytelenül alkalmatlanok és fölöslegesek.”[4]

A tanulási stílusok elméletének kutatója, Terry O'Connor írta nemrég: „Úgy gondoljuk - tévesen -, hogy ugyanazt az időbeosztást, ugyanazt a tartalom-központúságot, ugyanazokat a diákkapcsolatokat kell elektronikusan lemásolnunk. Hosszabb távon a számítástechnikai alkalmazások rá fognak cáfolni ezekre az elképzelésekre s kiszabadítanak minket a régebbi egyetemi paradigmák csapdáiból.”

A virtuális egyetem mellett érvel a Harvard Egyetem elnöke, Neil Rudenstine is. Ő a hagyományos egyetem és a virtuális egyetem közötti folytonosságra teszi a hangsúlyt. "Sok találmány (mint a rádió, a film, a televízió) persze masszív hatással volt a társadalomra - arra, hogy az emberek hogyan töltik idejüket, hogyan szórakoznak, sőt, hogyan jutnak információhoz. Ám számos jóslat dacára ezek a találmányok csekély mértékben érintették meg a formális, komoly, haladott oktatást. Az Internet miért volna más? ... Hadd soroljam fel néhány okát annak, hogy miért gondolom: az Internet fundamentálisan különbözik ama korábbi elektronikus találmányoktól, s miért van máris - s miért lesz a továbbiakban is - olyannyira nagy hatással a felsőoktatásra. - Először is itt vannak a felhasználás drámai változásának és intenzitásának bizonyítékai... Még alapvetőbb a nagyon pontos összeillés - sőt döntő egymásba kapcsolódás - egyfelől az Internet struktúrái és folyamatai és másfelől az egyetemi oktatás és tanulás fő struktúrái és folyamatai között. Ugyanez az összeillés egyszerűen nem létezett (és nem létezik) a rádió, a film, vagy a televízió esetében. ... - Amikor azt mondom, hogy itt döntő egymásba kapcsolódás vagy összeillés van, ezen annál az egyszerű ténynél semmi bonyolultabbat nem értek, mint hogy a diákok az interneten olyan módon folytathatják munkájukat, amely hasonló ahhoz a hagyományos módhoz és szorosan összefonódik azzal a hagyományos móddal, ahogyan eddig tanultak - könyvtárakban, osztálytermekben, előadótermekben, szemináriumokon, informális vitakörökben, laboratóriumokban, továbbá dolgozatok és beszámolók írása és szerkesztése során."[5]

A virtuális egyetem közege a számítógépes világháló. Technológiájának lényegéből fakadóan a virtuális egyetem, végső soron, globális; nyelve pedig a globális angol. Ahhoz, hogy a virtuális egyetemi modell lehetőségei a magyar nyelvterületen kiaknázhatóak legyenek, nyelvi síkon kettős stratégiának kell megvalósulnia: „egyrészt kiemelt céllá kell válnia az angol, mint második munkanyelv tanításának; másrészt erőfeszítéseket kell tenni a magyar irodalmi nyelv modernizálására - a magyar szókincsnek az információs társadalom igényei szerinti gazdagítására.”[6]

Ma az egyetemek online előadásokat, szemináriumokat, vizsgákat és képesítéseket kínálnak a világ bármely részén élő diákoknak. A technológia lehetővé teszi, hogy a felsőoktatás – és a gazdasági lehetőségek – egyre több ember számára legyenek elérhetőek, lakhelyre való tekintet nélkül.

4.3.4. ’Face to face’ vagy ’Screen to screen”

ssi0021468_veer.jpg

„Ha az elektronikus tananyagban fenntartás nélkül bízik a tanuló – és miért ne tenné –, akkor így, emberi minta, metakommunikációs kontroll nélkül bármilyen strukturálatlan információt el lehet fogadtatni a jövendő generációkkal. A valódi iskolában élő tanár foglalkozik a tanulóval, és ebben a hagyományos kommunikációs formában többféle referenciaforrás hitelesíti a tanárt, az oktatást. Benne van a tanár személyisége, a metakommunikáció, az azonnali párbeszéd, a csoport többi tagjával alkotott „kollektív figyelem" lehetősége. Az e-kommunikációs rendszerekből mindez hiányzik, hiszen a távközlés, a technikai racionalitás és legfőképp az üzlet a redundancia, a szikár információt kísérő metakommunikáció minimalizálásában érdekelt. Így hát az információt egyre kevésbé lehet összevetni a valósággal, mert a valóság is egyre inkább virtuálissá válik.”[7]

Az interaktív, hálózott, multimediális kommunikáció korában a terek, helyek és helyszínek szerepe nagyon is megváltozott. A fizikai jelenlét számos tekintetben elvesztette elengedhetetlen voltát. Számos tekintetben - ám nyilván nem minden tekintetben. Virtuális közösségek nem pótolhatják a valóságos közösségeket, viszont az internet felerősíti a beszélgetés funkcióját. Mindnyájan tudjuk, hogy a napi eszme- és véleménycsere a diákok között, s a diákok és a tanárok között, a tanulás/tanítás egyik legrégibb és legfontosabb formája. Az emberek érvelnek és vitatkoznak, figyelnek és reagálnak, és olykor még közös megoldást is találnak, és az internet új elektronikus fórumok egész sorát teremti az ilyen tanulás számára. A kommunikáció a nap minden órájában folyik, távolságokat áthidalva, az iskola területén s azon kívül. Az oktatók pótlólagos elektronikus fogadóórákat tarthatnak és online vitacsoportokat vezethetnek, időbeli vagy helybeli megszorításoktól függetlenül. A hallgatók, még azok is, akik az osztályteremben inkább a háttérben maradnak, véleményt alkothatnak és igényelhetik társaik reakcióit, vagy leírhatják az általuk megoldani próbált problémákat, társaik segítségét kérve. Az online mód kényelmes „személytelensége” segíti a személyesebb és természetesebb hozzáállást a virtuális környezethez. Viszont a valódi iskolának van egy fizikailag helyhez kötött szerepe, méghozzá, hogy lehetővé tegye a tanulmányoknak szentelt életet, s hogy erre az időszakra összehozza egymással, az eleven kapcsolat személyességében, a tanárt a tanárral, a tanárt a diákkal, a diákot a diákkal. A közvetlen emberi kapcsolat fontos a komoly tanítás/tanulás lényegéhez, de nem elengedhetetlen.

A face-to-face (élő) eszmecserét semmi sem pótolhatja, viszont hatékonyan kiegészítheti. Az internet az interakció bizonyos formáinak jelentős térbeli, időbeli, sőt minőségbeli bővítését teszi lehetővé, noha az elektronikus kommunikáció mindig híján lesz az 'igazi' beszélgetés döntő elemeinek.



[1] Saját szerkesztés. Forrás: Don Tapscott: Digitális Gyermekkor; Kossuth kiadó, Bp. (2001), 171.oldal

[2] Saját szerkesztés. Forrás: Don Tapscott: Digitális gyermekkor; Kossuth Kiadó, Bp. (2001) 174. oldal

[4] Don Tapscott: Digitális gyermekkor; Kossuth kiadó, Bp. (2001) 186.oldal

[5] Nyíri Kristóf: A virtuális egyetem filozófiájához ; Liget 2000/2, 44. o. elektronikus úton: http://www.hunfi.hu/nyiri/vil_ve.htm 2008.11.07.

[6] Nyíri Kristóf: A virtuális egyetem felé; Világosság 1999/8. Elektronikus úton: http://www.hunfi.hu/nyiri/vil_vu.htm 2008.11.07.

[7] Benedek András: Tanulás és tudás a digitális korban; Magyar Tudomány 2007/9 1159. oldal elektronikus úton: http://matudi.iif.hu/mthon.html 2008.10.23.





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 151
Tegnapi: 122
Heti: 410
Havi: 3 297
Össz.: 256 883

Látogatottság növelés
Oldal: e-Learning
A homo digitalis kora - © 2008 - 2017 - homodigitalis.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: móbiltelefón - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »